Félelelem
2010 október 11. | Szerző: Mucis
Na megint megtörtént, ami 3 évvel ezelőtt volt életembe. Mint egy rémálom jönnek elő a képek, és ismétlődik meg újra és újra minden, életre kelnek a régi érzések, a régi eltemetett fájdalmak. Istenem, hogy fájt a szívem azt hittem megbolondulok a fájdalomtól, a tehetetlenségtől!
Jancsi megismerkedett egy nővel! Atya élet, azt hittem lefordulok a székről, mikor rájöttem az igazságra, mikor megláttam a levelet amit írt Neki! Jancsi rengeteget dolgozik, munka után maszekol, hogy legyen félretett pénze. Erre azt írta a csajnak, hogy azért dolgozik olyan sokat, hogy ne kelljen velem lennie. Meg aztán még hogy lepocskondiázott, hogy 5 éve szarul élünk. Hát Isten látja a lelkemet, nem tudtam róla. De most már tudom.
Mikor megláttam a levelet, hogy reszketett a kezem, lábam, csak úgy kalimpált a szívem, reszkettem, mint egy nyárfa levél. Az egész élet fájt. Megbíztam benne és Ő újra átvert, megalázott. Nem ezt érdemeltem, de megkaptam. Ráadásul a szülinapom után egy nappal. Hát remek szülinap! Csodás, felejthetetlen!
Valaki mondja már meg nekem az Isten szerelmére, mennyit bír el az ember lelke, és valahol léteznek meg olyan pasik, akik nem csapnak be, nem vernek át?
Gondolatok
2010 október 9. | Szerző: Mucis
Vannak pillanatok, amelyek úgy megmaradnak bennünk.
Csütörtökön, mikor Jancsi jött haza, lestem az erkélyen. Olyan volt minden, mint régen. Azt az érzést éreztem. Jött haza, én vártam, és láttam az arcán, hogy örül, hogy láthat. Mintha visszamentünk volna az életünkben 3 évet. Istenem, de rég volt!
Megmaradt az átélt érzés a szívemben sokáig. Jól esett magamnak.
Ma bekapcsoltam a gépet, és belenéztem az iwiw oldalamban, és Ő, akiért oda van a lelkem, beállított egy másik profilképet magáról. Eddig egy olyan kép volt fent, amelyen nem volt kivehető arcának vonása. Ezt lecserélte egy másikra, amin láthatom. De pont a szülinapom előtt egy nappal? Máskor nem tudta volna? Vannak ilyen véletlen események az ember életében, vagy egy picit jelenthetek Neki és azért tette pont most fel? Vagy fogalma sincs róla, hogy nekem holnap lesz a születésnapom? De hát látja az iwiw oldalán, jobb oldalon jelzi a születésnapokat, és minthogy ismerőse vagyok, biztosan látja!
Én marha bebeszéltem magamnak, hogy ez a születésnapi ajándékom, mert hogy vártam a sok-sok köszöntést, és képeslapot, de egy sem érkezett! De amint feltette ezt a képet, olyan jó kedvem lett. Ahogy mentem vásárolni, csak mosolyogtam a világra, meg mindenkire aki velem szembe jött. Jó volt picit boldognak lenni, hiszen olyan kevés boldog pillanat van az ember életében!
Erre az “ajándékra” örökre emlékezni fogom, hiába tudja a lelkem, nem nekem szólt, de a szívem máshogyan érez!
Életemet adnám Érte!
Fázom!
2010 október 4. | Szerző: Mucis
Ma reggel voltunk kint a leendő munkahelyem központjában. Majdnem lekéstem a megbeszélt időpontot. Már telefonált Piroska barátném, hogy hol vagyok? Mondom Neki, hogy itt! Erre Ő – DE HOL? 25 percet vártam a trolira, ami nem szokott ilyen sokat késni, de ma valahogy kimaradt. Talán tudta, hogy intézni valóm van a városban?
Mikorra már elindultam volna gyalog, egyszer csak jött. Még el is értük a buszt. Nem kellett volna sietnünk, mert kint kb. egy órát várakoztunk mire minden meglett. Jött is az igazgató úr, aki beszólt nekem, hogy jó a hajam. . . Aztán meg akármerre ment mosolygott rám. Azt mondja Piroska, hogy a szőkéket szereti. Hát tutira kiakadtam, hogy kinézett magának. Még soha, senki nem dicsérte meg a hajamat. Igaz én elég sokat foglalkozom vele, hogy jól álljon, és a hajamra elég hárklis is vagyok, mert mindig jól kell álljon, és nem szeretem, ha hozzáérnek. Talán ez abból is fakad, hogy nem vagyok egy bombázó nő, de ha csinosan öltözködöm, meg a hajam jól áll, egyből azt hiszem, hogy nem vagyok egy elveszett emberke, és talán lehet esélyem még bárkinél is.
Csavarogni nem maradt idő. Hazafele leszálltunk a Honvéd téren, Piroska ment hazafele, meg az ebédért, meg aztán dolgozni, és még benéztem 1-2 helyre. Vette Jancsinak egy tök jó sport cipőt, meg magamnak turiztam egy bársony nadrágot, meg vettem egy új pénztárcát, ami rózsaszín- és fekete színű. Nagyon megtetszett, és már el is van szakadva az előző. Még akarok bentre egy szobapapucsot, ami jó meleg, kellene egy őszi cipő, meg egy táska. Ki is néztem egyet, 3 eft-ért. Talán meg tudom venni még ebben a hónapban.
Aztán már jöttem is hazafele. Most itt ülök a gép előtt és írok. . . Fázom, mert hideg van, és mert reggel is sokat fagyoskodtam mire jött a busz. Valahogy nagyon lehűlt a levegő, nincs olyan jó idő, mint tegnap. A kezem is lefagy, úgyhogy lassan abbahagyom az írást.
Tök jó, most 3 nap pihenő!!!
Séta
2010 október 2. | Szerző: Mucis
Lejártam a lábam! Ma rettentő sokat mentem. Úgy volt, hogy jön velem a barátnőm, aki egyben a munkatársam is, de még a délelőtt folyamán lemondta. Talán más dolga akadt, talán csak nem volt kedve a társaságomhoz, talán csak menekülni akart attól ami elválaszt mostantól minket. Ugyanis jövő héttől más munkahelyen fogom folytatni az életemet, de ezt nem nagyon akarja felfogni még a lelkem. Ő már pénteken bele volt betegedve, hogy elválaszt minket az élet, de az én agyam nem akarta felfogni. És talán még most sem fogta fel.
Szóval nem jött velem Piroska, ami kicsit rosszul esett, és nem is volt kedvem elindulni, de csak elmentem. Először azt gondoltam elmegyek a tescóba, de aztán benéztem az egyik kínaiba, meg elmentem a Plázába. Jó volt menni és gondolkodni az életemen, és közben rohadtul rájöttem, hogy annyira de annyira boldogtalan vagyok, hogy azt elmondani nem lehet. Nekünk nem kellett volna összetalálkozni Jancsival – végig csak ez lüktetett a fejemben. Olyan más lehetne az életem. Nélküle! Mert komolyan mondom olyan, mintha egyedül élnék, mert alig találkozunk, és már alig beszélgetünk. Ha itthon van, azt a kevéske időt is a gép előtt tölti és ha szólok hozzá, nem hallja. Ezzel tud teljesen kiborítani engem.
Még mindig sajog a lábam, pedig már itthon vagyok egy órája, de mi a francnak kellett nekem ennyit gyalogolni?
Vettem magamnak egy üveg italt, egy likőrt, mert régóta vágytam már rá, és régóta lett volna kedvem úgy magamban eliszogatni. Nem vagyok alkoholista, csak van mindig egy picinyke időszak életemben, mikor úgy- de úgy megkívánom.
Talán a boldogtalanság hozza ezt ki belőlem, nem tudom???
Remény?
2010 szeptember 29. | Szerző: Mucis
Tegnap jó híreket kaptam! Bejött délután a főnököm és mondta, hogy úgy néz ki lesz egy munkahely nekem, de délelőtt. Kérdezi az nem baj? Mondom, az még jobb is, a délután sokkal hosszabb, több mindent el tudok intézni, mint délelőtt.
Nagyon-nagyon jó kedvem lett, és Piroska a munkatársam és egyben barátom is, velem együtt örült. Olyan jó kedvem volt, a munka is jobban ment.
Tegnap előtt bejelöltem az egyik munkatársamat, még amikor Makón dolgoztunk a cipőgyárban. Soha nem voltunk nagyon beszélőviszonyban, erre írt egy érdeklődő üzenetet, hogy mi van velem, hogyan alakult az életem. Írtam Neki pár sorban, erre megint visszaírt, meg írta, ha egyszer Szegeden jár találkozhatnánk-e, kibeszélgetnénk magunkat? Hát néztem egy darabig, de visszaírtam Neki, hogy hát persze! Nem is gondoltam, hogy így ki van éhezve a lelkem szeretetre, mert már egyből az járt a fejemben, hogy talán többet is akarhatna, mint egy beszélgetés? De Zsolti nem az esetem, soha nem is tetszett, és szerintem nem tudnék úgy nézni rá, mint egy férfira, mert olyan gyerekes az én szememben.
De azért jól esett, hogy visszaírt. Bárcsak az írt volna nekem, akiért úgy sajog a szívem.. .
Csak úgyA
2010 szeptember 27. | Szerző: Mucis
Annyira, de annyira elegem van az egész életemből! Tegnap jó kis cirkuszok voltak itthon, vagyis itt, hiszen ez nem az én otthonom, csak egy megtűrt személy vagyok! Hát igen annak is lennie kell valakinek, ha másnak nem, hát nekem.
Este mikorra vacsoráztunk volna, megint éreztem, hogy belsőlázam van, erre Jancsinak úgy felment a pumpája, hogy csapkodott, mindent a földhöz vágott, ami a kezébe került. Ilyenkor csak meghúzom magam, a szívem erősen kalapál, de visszaszólni nem merek, mert az csak olaj a tűzre, akkor még nagyobb cirkusz lesz. Később aztán lenyugodott, mikor már ide ülhetett a géphez, azt hittem lesz egy nyugodt estém. 8 körül már könyörögtem menjünk aludni, a Cicák is várták már, mert szeretnek este oda menni Hozzá. Valahogy elszundikáltam, mert előtte jól kibőgtem magam, éreztem, hogy rettentően fáradt vagyok. A szívem is megfájdult, jól esett pihenni és valahogy olyan jót aludtam. De 10 óra tájban ébresztő volt. Jancsi mászkált le-fel. Először is arra ébredtem fel, hogy jött be a szobába, biztosan cigizni volt.Ezt csak félálomban érzékeltem.Aztán bekapcsolta a gépet, játszott. Rosszul esett, hogy felébresztett, és ennek hangot is adtam, erre összecsapta a gépet, lefeküdt mellém majd elkezdett játszani a telefonnal. Tökre idegesitett ahogy nyomkodta a telefonját.
Aludni szerettem volna, és én csak úgy tudok, ha csend van körülöttem.
Aztán elkezdett morogni, erre mondtam akkor menjen játszani a gépen. Na innentől kezdve nem volt alvás, 11-ig játszott.Tudtam és szerintem Ő is tudta, ha felébreszt, már nekem nem lesz alvás. Nem is tudtam visszaaludni.
Reggel fáradtan, álmosan ébredtem. Nagyon megvisel engem ez az élet, nem jó igy Jancsival élni, de hova mehetnék a két Cicámmal, hiszen Ők a mindenem. Senkim sincs az égvilágon. Ki van éhezve a lelkem szeretetre, és valahol a lelkem legmélyén tudom, hogy nem jó ez így nekem. Ha legalább lenne valakim, akinek ugyanolyan fontos lehetnék, aki ugyanúgy figyelne rám, mint én. Aki egy icipicit szeretne. Mostanában sokszor érzem, nem bírom tovább, de eltelik 2-3 nap és túl vagyok rajta. Megrágja a lelkem, aztán megy tovább nyomorék életem. Még jó, hogy van munkahelyem, van ami délutánonként leköt, eltereli a figyelmemet, jó, hogy van egy szupi munkatársam, akivel nagyokat nevetünk, hülyéskedünk.
Csak tudnám más mit tenne az én helyzetemben?
Fáradtság
2010 szeptember 23. | Szerző: Mucis
Nagyon de nagyon fáradt vagyok. Tegnap délelőtt 9 után hivott a főnököm, hogy aznap másik iskolába kell mennem dolgozni. Hát mondhatom egyáltalán nem örültem a hirnek, másrészről ebben az utolsó két hétben mért kell ugráltatni az embert ide-oda? Ha már felhivott, pont kapóra jött, gondoltam most vagy soha alapon megkérdezem, hogy lenne-e nekem valami munka ha letelik a szerződésem, hamár ugyis meg vannak velem elégedve. Erre azt mondja csak 6 órás van, az jó lenne-e, mondom, hogy persze, erre azt mondja majd visszatérünk rá. Hát remélem lesz valami, mert csak jó társaságban lenni, meg csak jobb, mint a segély.
De nagyon elfáradtam. Bementem fél 2 körül, már 2-től dolgoztam és meg sem álltam egészen 7 óráig, amikor is lementünk az öltözőbe mind a hárman, mert rajtam kivűl még hárman dolgoznak délután. Elkezdtek öltözködni a csajok, erre kérdezem megyünk haza, azt mondják igen. Gyorsan átöltöztem, pedig alig volt erőm. Jó lett volna picit pihenni, de inkább menjünk haza gondolattal én is elindultam hazafele, igaz inkább csak vánszorogtam. Kész voltam teljesen.
Amikor mentem dolgozni, hallottam, hogy erkélyről após leköszönt Neki, aztán útközben láttam pont arra fele ment valahova, amerre engem vitt az utam. Még az is jól esett, hogy láttam autóját, és tudhattam ő ül benne. Már ez is valami nyomorék kis életemben.
Kedd
2010 szeptember 21. | Szerző: Mucis
Végre túl vagyunk egy szörnyű éjszakán. Hajnal 1-től nem aludtam, mert Jancsi csak horkolt és horkolt. Már tökre mérges voltam rá is és magamra is. Fáradt voltam, aludni szerettem volna. Nyűgösen kezdődött a nap és álmosan, fáradtan folytatódott.
Reggel mentem a boltba és nem láttam autóját, meg tegnap este sem mikor jöttem haza munkából. Már azt hittem elköltözött. De mire ma reggel visszajöttem a boltból, megláttam az autót. Én balga azt hittem olyan álmos voltam reggel, hogy nem láttam autóját, esetleg félálomban elmentem mellette, de szerintem Ő éjszakás volt és nemrég ért haza. Valahol jobb is, hogy nem találkoztunk össze, és talán jobb is lesz, ha elköltözik, mert úgy sincs esélyem Nálla.
Most tök jó, kicsit egyedűl lehetek. Mindenki dolgozik, illetve anyósék elmentek a dokihoz feliratni gyógyszert. El tudnák viselni egy ilyen életet, ahol picit magányban is lehet az ember, és nem a nap tizenvalahány órájában alkalmazkodni kelljen valakihez. Jó lenne ilyen élet.
Egyből el is hivnám a barátaimat, akiket sohasem hivhatok el, mert ez nem az én lakásom. Elhivnám Piroskát, meg Évát, Olgát. Ja meg tesómékat finom ebédre, de jó is lenne.
Ma rizskók lesz az ebéd, imádom, meg kell is a lelkemnek az édesség. Valamitől fel kell, hogy töltődjön.
Olyan álmos vagyok, nagyokat ásitozgatok, talán el is tudnék aludni. Vagy csavarogni lenne kedvem, főleg délután, mikor olyan melegen süt a nap, nekünk meg dolgozni kell menni. Nem tudom jövő hét után mi lesz velem, ha letelik a 200 nap, vajon felajánlanak munkát, vagy sem. Nem szeretem ezt a munkahelyet, meg a társaság sem túl jó, mert hiányzik, hogy nincs összetartás, meg tele van spiclikkel a társaság.
Kezd fájni a fejem, már csak ez hiányzik.
Jancsi olyan ingerült mostanában, bármit mondok máris felemeli a hangját. Sokat gondolkodok azon, ha egy nap mi talpra állunk és el tudnánk innen menni, én nem szeretnék Vele együtt elköltözni, mert ott már nem lesz, aki megvéd, nem lesz hova menekülnöm, és egyáltalán nem szeretnék félelemben élni Vele. Nem tudom mi baja van, talán az internet függővé tette?
Álmos hétfő!
2010 szeptember 20. | Szerző: Mucis
Újra kezdődik egy hét, már csak az a hetem, meg a jövő hetem van a munkahelyemen, aztán, hogy mi lesz velem, nem tudom? De reménykedek benne, hogy itt maradhatok.
Találtam az egyik blog bejegyzésben egy nagyon szép idézetet, valahogy én is igy érzek Vele kapcsolatban, bemásolom ide: “Mikor már pont meg tudnám győzni magam afelől, hogy nincs Rá szükségem, újra előkerül, és ad egy leheletnyi reményt, amibe belekapaszkodhatok és újra csak Tőle függök!”
Ezt érzem én Vele kapcsolatban.
Már napok óta nem láttam, csak az autóját, ami ma reggelre már eltűnt. Talán dolgozni ment, talán már elköltözött a saját lakásába?
A hétvége pocsékul telt el. Csak a szokásos volt, megalkudni, befogni a pofámat, mert mindig ez van. Jancsi annyira az internet rabja, hogy menekülni kell előle. Azt szereti, ha mindig Ő ül itt, én meg alig jöhetek ide. Ha szólok érte már csapkod is, meg mondja a magáét. Ezekre az esetekre már megtanultam menekülni előle, meg nem visszaszólni, mert akkor nagyobb cirkusz lesz belőle. Tegnap is inkább elmentem takaritani, de háromnegyed óra alatt készen lettem, mert dolgozott bennem az ideg. Aztán meg is lett az eredménye estére rettentően megfájdult a fejem.
Már beleuntam, hogy 3 éve soha, senkinek nem szólhatok vissza. Mindig nekem kell befogni a számat, és csak gyülemlenek bennem a kimondatlan szavak. Vágyom valakire, aki igazán szeretne.
De már beérném azzal, ha lenne egy picike lakásom, ahol meghúzhatnám magam, és mindig azt csinálhatnék amit akarok, oda mehetnék, ahova akarok, azt ehetnék, amit akarok. Istenem, mikor fog teljesülni ez a vágyam? Vagy teljesül egyáltalán valaha, vagy itt kell leélni az életemet?
Ez a rengeteg megalázás nagyon rossz. Már ha jövök haza munkából olyan gyomor idegem van, nagyon nagy félelem van bennem, mert annyira, de annyira gyűlölök itten.
Ez már régen nem élet.
Csak a két Cicám ad erőt, de néha már ez is kevésnek látszik. A reménytelenség a legnehezebb dolog az életben. De reménykedem, nem adom fel, mert csak jönnie kell egy jobb napnak, hétnek.
Sírás. . .
2010 november 1. | Szerző: Mucis
Két napja tudom már, hogy Jancsi el fog költözködni.
Furán viselkedett napok óta, aztán kiment bagózni, úgy hagyta a gépet, én meg rákatintottam egy levelére, amelyben az állt, hogy szerda vagy csütörtökön költözködik el, és még üzen a haverjának, hogy melyik nap jöjjön érte. Hát 9 éve élünk együtt de erre álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyenre képes, hogy mi ki nem derül az emberről, tartogat még meglepetéseket az élet.
Azt hittem ebben a 3 napban kipihenem magam, erre csak a bőgés jutott nekem. Annyit sírtam még soha, nagyon nehezen dolgozom én ezt most fel, mert nem tudom Jancsi nélkűl elképzelni ezt a nyomorult életemet.
Mi lesz velem??
Oldal ajánlása emailben
X