Gondolatok

2010 október 9. | Szerző: Mucis |

Vannak pillanatok, amelyek úgy megmaradnak bennünk.

Csütörtökön, mikor Jancsi jött haza, lestem az erkélyen. Olyan volt minden, mint régen. Azt az érzést éreztem. Jött haza, én vártam, és láttam az arcán, hogy örül, hogy láthat. Mintha visszamentünk volna az életünkben 3 évet. Istenem, de rég volt!

Megmaradt az átélt érzés a szívemben sokáig. Jól esett magamnak.

Ma bekapcsoltam a gépet, és belenéztem az iwiw oldalamban, és Ő, akiért oda van a lelkem, beállított egy másik profilképet magáról. Eddig egy olyan kép volt fent, amelyen nem volt kivehető arcának vonása. Ezt lecserélte egy másikra, amin láthatom. De pont a szülinapom előtt egy nappal? Máskor nem tudta volna? Vannak ilyen véletlen események az ember életében, vagy egy picit jelenthetek Neki és azért tette pont most fel? Vagy fogalma sincs róla, hogy nekem holnap lesz a születésnapom? De hát látja az iwiw oldalán, jobb oldalon jelzi a születésnapokat, és minthogy ismerőse vagyok, biztosan látja!

Én marha bebeszéltem magamnak, hogy ez a születésnapi ajándékom, mert hogy vártam a sok-sok köszöntést, és képeslapot, de egy sem érkezett! De amint feltette ezt a képet, olyan jó kedvem lett. Ahogy mentem vásárolni, csak mosolyogtam a világra, meg mindenkire aki velem szembe jött. Jó volt picit boldognak lenni, hiszen olyan kevés boldog pillanat van az ember életében!

Erre az “ajándékra” örökre emlékezni fogom, hiába tudja a lelkem, nem nekem szólt, de a szívem máshogyan érez!

Életemet adnám Érte!