Álmos hétfő!

2010 szeptember 20. | Szerző: Mucis |

Újra kezdődik egy hét, már csak az a hetem, meg a jövő hetem van a munkahelyemen, aztán, hogy mi lesz velem, nem tudom? De reménykedek benne, hogy itt maradhatok.

Találtam az egyik blog bejegyzésben egy nagyon szép idézetet, valahogy én is igy érzek Vele kapcsolatban, bemásolom ide: “Mikor már pont meg tudnám győzni magam afelől, hogy nincs Rá szükségem, újra előkerül, és ad egy leheletnyi reményt, amibe belekapaszkodhatok és újra csak Tőle függök!”

Ezt érzem én Vele kapcsolatban.

Már napok óta nem láttam, csak az autóját, ami ma reggelre már eltűnt. Talán dolgozni ment, talán már elköltözött a saját lakásába?

A hétvége pocsékul telt el. Csak a szokásos volt, megalkudni, befogni a pofámat, mert mindig ez van. Jancsi annyira az internet rabja, hogy menekülni kell előle. Azt szereti, ha mindig Ő ül itt, én meg alig jöhetek ide. Ha szólok érte már csapkod is, meg mondja a magáét. Ezekre az esetekre már megtanultam menekülni előle, meg nem visszaszólni, mert akkor nagyobb  cirkusz lesz belőle. Tegnap is inkább elmentem takaritani, de háromnegyed óra alatt készen lettem, mert dolgozott bennem az ideg. Aztán meg is lett az eredménye estére rettentően megfájdult a fejem.

Már beleuntam, hogy 3 éve soha, senkinek nem szólhatok vissza. Mindig nekem kell befogni a számat, és csak gyülemlenek bennem a kimondatlan szavak. Vágyom valakire, aki igazán szeretne.

De már beérném azzal, ha lenne egy picike lakásom, ahol meghúzhatnám magam, és mindig azt csinálhatnék amit akarok, oda mehetnék, ahova akarok, azt ehetnék, amit akarok. Istenem, mikor fog teljesülni ez a vágyam? Vagy teljesül egyáltalán valaha, vagy itt kell leélni az életemet?

Ez a rengeteg megalázás nagyon rossz. Már ha jövök haza munkából olyan gyomor idegem van, nagyon nagy félelem van bennem, mert annyira, de annyira gyűlölök itten.

Ez már régen nem élet.

Csak a két Cicám ad erőt, de néha már ez is kevésnek látszik. A reménytelenség a legnehezebb dolog az életben. De reménykedem, nem adom fel, mert csak jönnie kell egy jobb napnak, hétnek.