Csak egy hétvége volt!
2010 szeptember 13. | Szerző: Mucis
Túl vagyunk rajta, de azt hittem az én szivem már kibir mindent hát tévedtem. A péntekem olyan szerencsétlenül alakult, hogy sirás lett a vége, ráadásul bent a munkahelyemen ami tök ciki volt, de nem tudtam megállni, hogy ne sirjak. Olyan elesettnek, védtelennek éreztem magam, a gombóc meg csak gyűlt és gyűlt a torkomban, hát utat engedtem neki. Ilyankor úgy szoktam érezni, hogy majd megfulladok, ha nem jutok ki a szabad levegőre, meg tudok bolondulni a bezártságtól. De nem volt hova menni, dolgoznom kellett. Borzalmas volt.
Az egész azzal kezdődött, hogy Jancsi kapott fizetést és nem is szólt róla. Mert hogy a fizi papirt nem látom azt megszoktam, de valahogy furcsáltam az egészet. Aznap – pénteken – délelőttös volt, délután meg hazament azt elment biciglizni, amit tökre furcsáltam, mert Ő nem szokott ilyet csinálni. Mióta megvan az internet azon lóg. Na én már mindent képzeltem magamnak, valahogy azt is megéreztem, hogy nincs itthon délután, és amikor rákérdeztem be is igazolódott, hogy igazam volt. Aztán hiába kértem hivjon fel, nem hivott csak leküldött egy képet amin le volt fényképezve, hogy itt meg itt van. Na erre végképp elszakadt a cérna. Éreztem, hogy van valami csak nem tudtam, hogy mi? Végülis nem derült ki pontosan, hogy hol volt és mit csinált, és tudom, hogy soha nem is mondja el, csak érzem hogy valami nem stimmel. Az egészben azt nem fogja fel az agyam, hogy mért nem lehet elmondani, hogy elmentem egyet biciglizni, hogy kiszellőztessem magam, mert mindenből elegem van. Hát igy nem lehet megmondani csak titkolodzni kell, amit nehezen visel el a lelkem.
Este mikor hazaértem étvágyam sem volt, csak sirtam és sirtam, és végtelenül magányosnak éreztem magam. Hiszen jóformán Jancsin és a Cicáimon kivül senkim nincs. Na jó, vannak barátaim, de mikor baj van soha senki nincs mellettem, mert mindenkinek megvan a saját élete, a családja.
Sokszor érzem azt az érzést, hogy senkim nincs. Borzalmas átélni, nem kivánom senkinek.
A hétvége eltelt gyorsan. A szokásos dolgok voltak, semmi extra. Lakástakaritás, segiteni főzni, lépcsőháztakaritás, olvasás, tesómmal beszélgettem, és nem tudtam irni a naplómat, ahova napokig nem tudtam bejutni, tisztára kétségbe voltam esve, mert féltettem elveszik, amit leirtam. Még ezt a rongyos pár oldalt is féltettem. Atya ég de hülye vagyok, nem?
Átvernek?
2010 szeptember 9. | Szerző: Mucis
Hát úgy érzem átvernek, szerintem Jancsi nem az igazat mondja, hogy mennyit keresett, mert a múlt hónapban is 57eft-ot kapott, meg most is. . . Érdekes ez nekem, meg nem i s szólt, hogy volt fizetés. Szerintem a fizetési papirját se fogom látni, ahogyan az elmúlt 8 hónapban is csak egyszer láttam. A múlt hónapban megmutatta, de úgy hogy az alját letépte, ahol ki van irva melyik hónapban mennyi szabadságot vett ki. Szerintem megint, mint mindig átver. Állandóan hazudozik, és ebben a hazug világban élünk már lassan 9 éve. Néha elgondolkodom, milyen élet is ez? Valahol ez az az élet amire nem vágyok, ezért keres az én szivem valakit, akit szerethetne, de akinek én kellenék (Imi), az nekem nem kell, aki nekem kellene (Attila), annak meg én nem kellek. Igy kerek ez a világ, igaz? Beérném egy olyan társal is, aki nem hazudozik, akinek még 9 év után is hiányzom életéből, aki napközben is rám telefonál, hogy csak a hangod akartam hallani. . . Hol van? Jancsival nem élünk valami jól, csak vagyunk egymásnak. Mert hova mehetnék ebből a fizetésből, hol kezdhetnék én új életet. Van hogy napokig alig találkozunk, és fel sem tűnik, csak napok távlatából döbbenek rá, hogy alig láttam és alig beszélgettünk az elmúlt napokban. Régen jobban ragaszkodtam hozzá, csak túl sok fájdalmat okozott, amik lerakódtak lelkemben, és ahányszor megbánt, annál kevésbe ragaszkodok már Hozzá. Valahogy már nekem sem olyan fontos, mint régen volt.
Remélem a szülinapom közeledtével és múltával tényleg jönnek változások életembe, és valami jó változások, mondjuk elköltözni innen anyóséktól és úgy élni, ahogy én szeretnék, azt csinálni amit én szeretnék, és oda menni ahová én szeretnék. Jó lenne már nagyon, mert csak be sokkaltam már tőlük.
Ja meg van az email cime Attilának, én balga ott volt előttem, csak nem láttam. Igy bármikor irhatnék Neki, ha mernék, de tudom nem szabad. Mert a horoszkópom is azt irta, le kell szállni a fellegekből, érdekes én észre se vettem, hogy ott vagyok. . .
De majd karácsonyra – hol van az még? – úgyis küldök Neki interneten egy képeslapot, akkor úgyse fogom kibirni. Gondolom ennyit csak lehet, meg akkorra már úgysem itt fog lakni, úgyhogy kevesebb lesz az esély találkoznom Vele, amit valahol sajnálok is, de lehet hogy igy a jobb.
Na, megkaptam!
2010 szeptember 9. | Szerző: Mucis
Na, megkaptam ma a horoszkópomat, amelyben az áll, hogy ne erőltessem a dolgokat, úgy sem lesz semmi abból, ami lehetett volna Vele, ha észreveszi, hogy a világon vagyok. De lehet észre sem vette, mindegy, nem foglalkozom sem a horoszkóppal, sem semmivel, bár igazán belém mart, hogy a fellegekben járok. Lehet túlzottan beleéltem magam olyasmibe, ami nem létezett, csak az én kis fejemben? De mért nem sikerül nekem soha semmi. Tegnap feltettem egy kérdést az EZO oldalon futó jósok egyikének, és ugyanazt a választ kaptam, amit hetek óta érzek a szivemben, hogy változások jönnek életembe a születésnapom után. Ezt valahol a lelkemben én is nagyon érzem. És azt is tudom, hogy mért várom a születésnapomat, mert várom, hogy majd kapok Tőle egy sms-t, vagy az iwiw oldalán egy üdvözletet, de tudom, hogy hiába vágyom erre olyan erősen, ugysem kapok majd ilyesmiket. Mert Ő nem úgy lát engem, ahogyan én Őt. Neki csak egy porszem vagyok ebben a világban. Már én sem láthatom sokáig, mert még egy hét és elköltözik, mert vett egy lakást, és még ritkábban látom. Igaz igy sem találkozunk sűrűn, de engem az is megnyugvással töltött el, hogy láthattam autóját, és tudtam itthon van, és volt hogy éppen be volt kapcsolva a gépe, mikor belekukkoltam az oldalába. Milyen jó, hogy bele lehet nézni más oldalába is, igaz egy kicsit visszatetsző, mert az én oldalaimba is az néz bele aki csak akar. Jó lenne, álmodozom kicsit arról, hogy Ő is nézi, mikor van bekapcsolva az én gépem, és talán gondol rá, hogy most itten ülök. Hülye vagyok nagyon is. De álmodozni lehet és kell is, mert anélkül mit ér az élet, semmit.
Hülye-ség
2010 szeptember 8. | Szerző: Mucis
Tegnap akkor baromságot csináltam, de én úgy, de úgy bánom, de hát nem lehet visszaforgatni az idő kerekét. Szóval, mikor mentem dolgozni, útközben (mivel a telefonomban még őrzöm a telefonszámát) küldtem Neki egy mms-t azzal az üzenettel, hogy talán ez a cicás kép jobb kedvre deriti, mert olyan rossz kedvű volt. Akkor még nem, de estére már nagyon megbántam. Nem kellett volna. Most aztán nem merek a szeme elé kerülni, minden esetleges találkozást kerülök Vele. Hogy csinálhattam ekkora marhaságot, ezt már magam sem értem.
Délután a munkahelyemen jósoltam egy csajnak, mert amatőr szinten ezzel is foglalkozom. Cigánykártyát raktam ki, és majd elájultam, hogy létezik még olyan élet, hogy 25 éves házasok, és a mai napig napközben többször felhivja a férje, hogy csak hallani akarta a hangját, vagy hogy hogyan van? Nem akartam elhinni, hogy van ilyen! Nállunk 9 év után már NINCSENEK ilyenek, sőt fel sem hiv néha napokig sem, csak smst váltunk. Összeköt az élet minket, de ha a sok összekötő burok nem lenne, már rég nem élnénk együtt. Jancsi már háromszor akarta felrugni életünket, már háromszor talált magának valakit, de minden alkalommal kiderült, hogy egyiknek sem kell, csak kihasználták, hiszen nem egy főnyeremény.
Voltam nemrég a boltban bevásárolni, úgy jöttem haza, mint egy málhás szamár, volt vagy négy szatyrom teli, csak úgy huzta le a kezem. Alig vártam, hogy hazaérjek. A cipekedés a nők átka. Mért nekünk kell mindig bevásárolni? Most meg át sem öltöztem, várom Jancsi telefonját, mert megyek ki elé, kaptak egy pár kg krumplit azt hazahozom, majd megcsörget mondta, addig ülök itt a gép előtt felöltözve és várom a hivását. Nem túl kényelmes állapot.
Azért jó lenne egyszer még az életben úgy Istenigazából szerelmes lenni, nagyon vágyom arra, hogy valaki szeressen, persze a Cicáim itt vannak, Ők imádnak. De jó lenne még az életben egyszer megbolondulni a szerelemtől, mert valami nagyon hiányzik életemből. Valami. . . . .
Vásárlás
2010 szeptember 7. | Szerző: Mucis
Ma, illetve ebben a hónapban megleptem magam 2 parfümmel. Az egyiket már hetek óta dugdosom a táskámban, Isteni az illata, a másikat ma fizettem ki, majd egy hét múlva hozza a munkatársam, Piroska. Drága volt a kettő, de nem érdekel, egyszer én is meglephetem magam valami olyasmivel amire a szivem mélyén már igazán vágytam. Most már nem illatos vagyok, hanem ILLATFELHŐ vagyok!
Elmentem délelőtt a henteshez, és hazafele, mikor befordultam a sarkon éppen RÁ gondoltam, mikor megláttam az autóját. De álmomban sem gondoltam volna, hogy benne ül. Csak mikor közelebb értem látom, hogy száll ki az autóból. Olyan kellemetlenek nekem ezek a találkozók… Azt hittem egy ajtón kell majd bemenni, és az nagyon ciki lesz, de nem igy történt. Ő elindult felém, persze nem elébem jött, hanem arra vitt az utja amerről én érkeztem. Szóval jött felém, én meg önkénytelenül vágtam egy grimaszt. Nem tudom mért csináltam, talán mert tényleg kellemetlen minden találkozó. Szerintem észrevette, és tök mérgesen, de azért köszönt. Legszivesebben küldenék Neki egy képeslapot, de nem tudom az email cimét, az iwiw-en meg nem merek, mert Jani meglátja. Nem hülye. Azért kellemetlen minden találkozó, mert idén februárban, mikor volt a Valentin nap küldtem Neki egy sms-t névtelenül, Ő visszairt, és egy hétig sms-eztünk. Már a találkozót pedzegette, de én ugyse mentem volna el, nem égetem magam előtte, Ő nekem egy elérhetetlen, imádnivaló pasi. Aztán történt valami, nem irt vissza egy sms-emre hosszu ideig, vagy csak nekem tünő hosszú ideig, amikor is egy éjszaka nem tudtam aludni és 2 smsben megirtam a magamét, és lebuktattam magam, hogy ki vagyok. Erre csak annyit irt, nem akar Janival vitatkozni, mert tudja milyen, és kitörölt életéből. A nekem irt sms-eit még hetekig olvasgattam, rengeteg erőt adott és megváltoztatta életemet, mert mostmár tudok úgy élni, hogy nem a múltat nézem, hanem előre nézek. Ezt a változást Ő általa értem el. Még sosem köszöntem meg Neki. De most az van a fejemben, hogy úgy küldenék Neki egy felviditó képeslapot… Mért nem tudom az email cimét??????????????
Rossz kedv
2010 szeptember 6. | Szerző: Mucis
Nagyon-nagyon rossz a kedvem, és ráadásképpen még gyomoridegem is van. Gombóc van a torkomban, ami egyre csak nő és már nem sok kell a siráshoz. Nem is lenne baj, ha kibőghetném magam, mert rég sirtam egy igazán jót. De ezek előtt nem lehet sirni, itten semmit nem lehet, csak nyelni nagyokat.
Ha ránézek Lustira (a cicám) ugy sajnálom itt hagyni, mert senki nem figyel ugy rá, mint én, senki nem tudja, ugy hogy mit szeretne, mint én. Sajnálom itthon hagyni, és valahogy dolgozni sincs kedvem, mert ma csak a letolás vár rám. A többiek már megkapták a mult héten csak én maradtam ki, mert másik iskolába tettek át 4 napra. De ma ugyis megkapom én is a magamét, és akkor már igazán lehet bőgni. Ott, bent a munkahelyemen legalább sirni is lehet. Csak itt van rengeteg szabály.
Délelőtt még lementem a gyógyszertárba kiváltani a fejfájás csillapitót, amikor mentem le, még itt volt az autója, mikor jöttem vissza már nem volt itt. Jó peches voltam, lemaradtam Róla. Ilyen az én szerencsém.
Igazán jó lett volna látni, erőt adott volna a hétfői napomhoz, ami másnak lassan véget ér, nekem meg nemsokára kezdődik, mert percek kérdése és indulhatok. De NINCS KEDVEM van!!
Jancsi is volt itthon, fél 12 körül ért haza, de már elment dolgozni.
Lassan indulok és majd bent iszok egy finom, forró kávét…
Szép reggelt!
2010 szeptember 6. | Szerző: Mucis
Hát ez a napom sem indult jól, és már megint ki rontotta el, hát anyuka, meg az én érzékeny barom lelkem. Mert mindent magamra kell vennem! Lehet nem sértésnek szánja ahogyan beszél velem, de kezdek rájönni ilyen a stilusa azt kész. Volt időm gondolkodni még reggel elmentem a Tescoba bevásárolni a Manókáimnak, a két cicámnak. Ez sem tetszett anyukának, de hát én csinálhatok bármit ugysem jó!!! Ja, láttam az autóját, tehát itthon volt és van még Ő, ettől aztán picit jobb is lett a kedvem. Meg hazafele hallgattam jó kis zenéket, ami gyógyir volt a lelkemre. Tényleg utálom magamon, hogy olyan hamar meg lehet bántani, mert mimóza a lelkem. Erre nemrég jöttem rá, mikor egy jellemzést olvastam a mérleg jegyűekről, és 37 évesen rádöbbentem mimóza a lelkem. Hát soha nem késő rájönni dolgokra, igaz? Mától visszakerültem a régi helyemre, ugyhogy 2-re megyek dolgozni. Nemsok kedvem van, de jobb mint itthon. Vagyis itten, mert ez nem az én otthonom. Este rémálmaim voltak, akárhányszor felkeltem és vissza aludtam mindig folytatódott az álmom, mindig szellemekkel álmodtam. Megnéztem a jelentését, anyát jelent. Hát jó lenne már kimenni a temetőbe anyukámhoz, majd ha legközelebb találkozok barátnőmmel megkérem szaladjunk már ki. Ott mindig megnyugszik a lelkem!!!
A párom oda van maszekolni, munka után és munka előtt, most éppen utóbbi van, eljár dolgozni. Mert kell a pénz, amiből ugye soha nincs elég. …
mindenből elegem van!
2010 szeptember 5. | Szerző: Mucis
Mára mindenből elegem lett!!! Anyuka reggel azzal inditott, hogy beszólt, mért nem pihentem tegnap, ha már annyira fáradt vagyok. Hát pihentem én, csak nem eleget, mert magához láncol ez a gép, és a kedvenc oldalam. Aztán folytatódott a további sorscsapásom, hogy sütöttem a palacsintát, hatunknak, mert ma Zoli is jön, anyuka harmadik fia és egyben a kedvence. Szóval sütöm a palacsintát, mint a hülye és ki jön oda mellém, hát apuka. Apósom. Gyűlőlöm szegényt, adott elég okot már rá. Erre én kihozom a fülhallgatós kedvenc rózsaszin telefonomat, hogy akkor a fülembe dugom és játszom a süketet, de akárhogy hangositottam fel, mindig és mindig hozzámszólt. Már tökre ideges lettem, hiába nyugtatgattam magam. Aztán valahogy egyszercsak eltünt a semmibe, mikor elfordultam, hogy kavargassam a tésztát. Nem is tudom szavakba önteni mennyire örültem. Az ebéd sem esette jól, mert csak nyeltem belefele. Az agyamra ment a csámcsogásuk, hogy ezek viselkedni sem tudnak, az már kriminális…. Most délután van és a sok szarságtól a fejem is fáj, de ittam egy kávét, talán kiállitja, mostmeg lassan átadom a helyem a páromnak, mert már türelmetlenül várja, hogy felálljak innen és átvegye a terepet a gép felett és valahol felettem is, mert mindig Ő ül itten többet, de ne szólj szám és nem fáj fejem. Megyek is innen el…
Minden fáj
2010 szeptember 4. | Szerző: Mucis
Most már elmúlt a fejfájásom, de elkezdett fájni a gyomrom, éljen, nagyon jól haladunk! Mindig fáj valami, de legtöbbször az élet, ami valljuk be senkinek sem könnyű! Tegnap leszaladtam reggel a boltba és találkoztam VELE, na nem a párommal, mert Ő éppen netezett. Hanem Vele, akit már régóta bambán bámulok, mert helyes, és mert olyan de olyan aranyos, amilyen embert nemigen hordott a föld még magán. Pár hónapja, mikor a poklok poklát jártam életemben, mikor a párom a nemtudom én hanyadik nőjénél vergődött (dehogynem tudom, pontosan a harmadikat boncolgatta), valahogy másképp kezdtem nézni Rá. Pedig előtte soha nem volt szimpatikus, de egyszercsak bumm bevillant, hogy Ő olyan más lett a szememben. Azt eddig is tudtam, hogy 34 éves létére érettebb, mint bárki más a világon, és annak ellenére, hogy helyes, még agya is van, és LELKE is, ami a mai világban olyan kevés embernek van. Szóval mióta válságba került életünk sokadszorra, én is kerestem valakit magamnak, akit messziről csodálhatok, akit ha kinézek az erkélyen és meglátom az autóját, tudom hogy itthon van, akit nézhetek az iwiw oldalon, illetve csak lesem mikor van bekapcsolva a gépe, és eljátszom a gondolattal de jó is lenne beszélgetni Vele. Mert tudom, hogy Ő meg én soha nem lehet egy pár, de ha csak néha beszélgethetnék Vele, az olyan jó lenne. De én balga, észrevettem ám magamon, ha meglátom reszket kezem-lábom. Azt hiszem igazán tetszik Ő nekem. Ma még nem kukkoltam meg, be volt e kapcsolva, mert a párom már megjegyezte, mért nézegetem az oldalát? Én meg erre: – MERT TETSZIK! Csak néma csönd volt a válasz. És az én lelkemben is csend támadt, mikor kimondtam ezeket a szavakat…………
Na végre!
2010 szeptember 19. | Szerző: Mucis
Na végre újra itt! Napok óta nem tudtam irni, mert nem volt jó a gépünk. Egyik nap elkezdtem irni, éppen arról, hogy találkoztam Vele, mikor mentem itthonról el, Ő meg éppen előttem mehetett le, mert ott ült az autójában. Én meg gyorsan átvágtam mindenen, nem mertem arra menni amerre szoktam, mert én balga azt hittem Ő is azt az irányt veszi fel. De ellenkező irányban indult el.
Még átértem a tőlünk kb. 5 percre levő 100 forintos boltba és vissza nem érkeztem reszketett mindvégig a lábam, és nemcsak a lábam, hanem az egész testem. Érzelmeket táplálok valaki olyan iránt, aki nem is látja, hogy én a világon vagyok, akinek csak egy szomszéd vagyok. De én benne azt látom, aki kimenekitene innen, akivel egy új életet kezdhetnék, mert nem jó nekem igy ez az élet ahogyan van. Sokat nyelni, sokat szenvedni ez jut nekem. Vágyom arra, hogy valaki úgy Isten igazából szeretne, vágyom arra, hogy valakinek fontos legyek, és ezt a valakit Róla formálom meg. Ő egy nagyon helyes, rendes pasi, esélyem sem lehetne nálla. De az én lelkem is pontosan olyan, mint az Ővé. Csak a lelkünk illene össze, mert én soha nem kellenék Neki, mert én nem vagyok szép.
Csak jó álmodozni valakiről, aki nem is tud. Jó látni mégha Ő nem is úgy néz rám, ahogyan én bambán bámulom. Az életemet oda adnám azért, ha csak egyetlen egyszer az életben az életéből nekem adna egy órát. Igaz meglehet be sem érném ennyivel, egy óra elteltével kérném a következő órát. Mért nem ismerhetem meg? Csak erre válaszolna nekem valaki ebben a világban!
Most már elmúlt szivemből az a jó érzés amit éreztem a szülinapommal közeledtével. Mert erősen éreztem, hogy pozitiv változások jönnek életemben, de már nem érzem ezt a csoda finom érzést. Hova lett?
Oldal ajánlása emailben
X