Hülye-ség

2010 szeptember 8. | Szerző: Mucis |

Tegnap akkor baromságot csináltam, de én úgy, de úgy bánom, de hát nem lehet visszaforgatni az idő kerekét. Szóval, mikor mentem dolgozni, útközben (mivel a telefonomban még őrzöm a telefonszámát) küldtem Neki egy mms-t azzal az üzenettel, hogy talán ez a cicás kép jobb kedvre deriti, mert olyan rossz kedvű volt. Akkor még nem, de estére már nagyon megbántam. Nem kellett volna. Most aztán nem merek a szeme elé kerülni, minden esetleges találkozást kerülök Vele. Hogy csinálhattam ekkora marhaságot, ezt már magam sem értem.

Délután a munkahelyemen jósoltam egy csajnak, mert amatőr szinten ezzel is foglalkozom. Cigánykártyát raktam ki, és majd elájultam, hogy létezik még olyan élet, hogy 25 éves házasok, és a mai napig napközben többször felhivja a férje, hogy csak hallani akarta a hangját, vagy hogy hogyan van? Nem akartam elhinni, hogy van ilyen! Nállunk 9 év után már NINCSENEK ilyenek, sőt fel sem hiv néha napokig sem, csak smst váltunk. Összeköt az élet minket, de ha a sok összekötő burok nem lenne, már rég nem élnénk együtt. Jancsi már háromszor akarta felrugni életünket, már háromszor talált magának valakit, de minden alkalommal kiderült, hogy egyiknek sem kell, csak kihasználták, hiszen nem egy főnyeremény.

Voltam nemrég a boltban bevásárolni, úgy jöttem haza, mint egy málhás szamár, volt vagy négy szatyrom teli, csak úgy huzta le a kezem. Alig vártam, hogy hazaérjek. A cipekedés a nők átka. Mért nekünk kell mindig bevásárolni? Most meg át sem öltöztem, várom Jancsi telefonját, mert megyek ki elé, kaptak egy pár kg krumplit azt hazahozom, majd megcsörget mondta, addig ülök itt a gép előtt felöltözve és várom a hivását. Nem túl kényelmes állapot.

Azért jó lenne egyszer még az életben úgy Istenigazából szerelmes lenni, nagyon vágyom arra, hogy valaki szeressen, persze a Cicáim itt vannak, Ők imádnak. De jó lenne még az életben egyszer megbolondulni a szerelemtől, mert valami nagyon hiányzik életemből. Valami. . . . .