1.0manókhttps://mucis.cafeblog.huMucishttps://mucis.cafeblog.hu/author/Mucis-2-2/<p>Túl vagyunk rajta, de azt hittem az én szivem már kibir mindent hát tévedtem. A péntekem olyan szerencsétlenül alakult, hogy sirás lett a vége, ráadásul bent a munkahelyemen ami tök ciki volt, de nem tudtam megállni, hogy ne sirjak. Olyan elesettnek, védtelennek éreztem magam, a gombóc meg csak gyűlt és gyűlt a torkomban, hát utat engedtem neki. Ilyankor úgy szoktam érezni, hogy majd megfulladok, ha nem jutok ki a szabad levegőre, meg tudok bolondulni a bezártságtól. De nem volt hova menni, dolgoznom kellett. Borzalmas volt.</p><p>Az egész azzal kezdődött, hogy Jancsi kapott fizetést és nem is szólt róla. Mert hogy a fizi papirt nem látom azt megszoktam, de valahogy furcsáltam az egészet. Aznap - pénteken - délelőttös volt, délután meg hazament azt elment biciglizni, amit tökre  furcsáltam, mert Ő nem szokott ilyet csinálni. Mióta megvan az internet azon lóg. Na én már mindent képzeltem magamnak, valahogy azt is megéreztem, hogy nincs itthon délután, és amikor rákérdeztem be is igazolódott, hogy igazam volt. Aztán hiába kértem hivjon fel, nem hivott csak leküldött egy képet amin le volt fényképezve, hogy itt meg itt van. Na erre végképp elszakadt a cérna. Éreztem, hogy van valami csak nem tudtam, hogy mi? Végülis nem derült ki pontosan, hogy hol volt és mit csinált, és tudom, hogy soha nem is mondja el, csak érzem hogy valami nem stimmel. Az egészben azt nem fogja fel az agyam, hogy mért nem lehet elmondani, hogy elmentem egyet biciglizni, hogy kiszellőztessem magam, mert mindenből elegem van. Hát igy nem lehet megmondani csak titkolodzni kell, amit nehezen visel el a lelkem.</p><p>Este mikor hazaértem étvágyam sem volt, csak sirtam és sirtam, és végtelenül magányosnak éreztem magam. Hiszen jóformán Jancsin és a Cicáimon kivül senkim nincs. Na jó, vannak barátaim, de mikor baj van soha senki nincs mellettem, mert mindenkinek megvan a saját élete, a családja.</p><p>Sokszor érzem azt az érzést, hogy senkim nincs. Borzalmas átélni, nem kivánom senkinek.</p><p>A hétvége eltelt gyorsan. A szokásos dolgok voltak, semmi extra. Lakástakaritás, segiteni főzni, lépcsőháztakaritás, olvasás, tesómmal beszélgettem, és nem tudtam irni a naplómat, ahova napokig nem tudtam bejutni, tisztára kétségbe voltam esve, mert féltettem elveszik, amit leirtam. Még ezt a rongyos pár oldalt is féltettem. Atya ég de hülye vagyok, nem?<br></p>rich