Tegnap jó híreket kaptam! Bejött délután a főnököm és mondta, hogy úgy néz ki lesz egy munkahely nekem, de délelőtt. Kérdezi az nem baj? Mondom, az még jobb is, a délután sokkal hosszabb, több mindent el tudok intézni, mint délelőtt.
Nagyon-nagyon jó kedvem lett, és Piroska a munkatársam és egyben barátom is, velem együtt örült. Olyan jó kedvem volt, a munka is jobban ment.
Tegnap előtt bejelöltem az egyik munkatársamat, még amikor Makón dolgoztunk a cipőgyárban. Soha nem voltunk nagyon beszélőviszonyban, erre írt egy érdeklődő üzenetet, hogy mi van velem, hogyan alakult az életem. Írtam Neki pár sorban, erre megint visszaírt, meg írta, ha egyszer Szegeden jár találkozhatnánk-e, kibeszélgetnénk magunkat? Hát néztem egy darabig, de visszaírtam Neki, hogy hát persze! Nem is gondoltam, hogy így ki van éhezve a lelkem szeretetre, mert már egyből az járt a fejemben, hogy talán többet is akarhatna, mint egy beszélgetés? De Zsolti nem az esetem, soha nem is tetszett, és szerintem nem tudnék úgy nézni rá, mint egy férfira, mert olyan gyerekes az én szememben.
De azért jól esett, hogy visszaírt. Bárcsak az írt volna nekem, akiért úgy sajog a szívem.. .